A dunapataji pacalpörkölt története
A kezdetek: Gyimesi József hentes és mészáros pacalpörköltje
A dunapataji pacalfőzésnek a gyökerei a 20. század első évtizedeire vezethetők vissza. Ekkor a lakodalmakban az ágyvitelnél segítőket vendégelték meg pacallal. Ebben a pacalpörköltben még kockázott marhahús is volt akkoriban. A pacal ételként ebben az időszakban még nem volt kelendő és fölkapott, leginkább kidobták, vagy odaadták a szegényebb embereknek, napszámosoknak, akik elvitték, megpucolták és megfőzték. (Fontos megemlíteni, hogy Dunapatajon pacalfőzés alatt a pacalpörkölt készítést értik, ugyanis helyben semmilyen más ételt (pl. leves) nem készítenek pacalból, kizárólag pacalpörköltet. Továbbiakban a pacalfőzés alatt kizárólag a pacalpörkölt főzését értjük. A közbeszédben ugyancsak használatos a pacalpörköltre a rövidebb és egyszerűbb „pacal” elnevezés is.)
A hazai vendéglátásban a pacal története 1956 májusában kezdődött Dunapatajon. Ekkor vette át a dunapataji „Pihenő Kisvendéglőt” Gyimesi József (1921 – 1991) hentes és mészáros mester és felesége Gyimesiné Mária. A község központjában, az 51. számú főút mellett található vendéglő akkoriban az ÁFÉSZ-hez tartozott, Gyimesi József 2 éves (1954-1956) bajai vágóhídi gyártásvezetői munkahelyét hagyta ott édesanyja rábeszélésére és kezdett el dolgozni a Kisvendéglőben mint üzletvezető. Ebben közrejátszott az is, hogy ekkor már három gyermek édesapja volt. Gyimesi József Dunapatajon szabadult fel édesapjánál mint hentes és mészáros. Édesapja Nikolovics Dömötör (később magyarosította a nevét Gyimesire) szintén jó nevű hentes és mészáros volt. A szakma szeretete, a főzés tudománya a családból jött.
A Kisvendéglő forgalmát jelentős részben a Budapest-Baja vonalon közlekedő sofőrök és utazók adták, a forgalom a gépkocsik és teherautók számával pedig folyton nőtt. A kínálatot kezdetben átlagos magyaros konyha jellemezte pörköltekkel, halászlével, disznótorossal. Egy idő után a vendégek érdeklődtek más fogások után is. Ekkor Gyimesi József édesanyja Nikolovics Dömötörné (majd magyarosítva Gyimesi Dömötörné) Nagy Rozália fölvetette fiának azt az ötletet 1957 körül, hogy főzzenek pacalt. Korábban ő is főzött pacalt a lakodalmakban, ahová rendszerint a férje vágott szarvasmarhát.
A bajai vágóhíddal még jó kapcsolatot ápoló Gyimesi József pacalt vásárolt, amit kezdetben a menetrendszerinti buszokkal továbbítottak. Elkezdték főzni a pacalt, kezdetben 10-15 kilogrammot hetente. A kereslet akkora volt, hogy a mennyiség felszökött heti egy mázsa pacalra. A pataji Pihenő Kisvendéglőben minden nap lehetett pacalt kapni. Nagyon sokan kizárólag a pacalért jöttek, a kereslet a többi étel után szinte megszűnt. Gyimesi Józsefnek sikerült nagyon jó ízvilágú pacalt főznie, ezzel méltán alapozta meg hírnevét. Átlagosan napi 300-400 adag pacal fogyott a vendéglőben, de hétvégén 800-1000 adagot is eladtak. A forgalom 80 %-át a vidéki vendégek tették ki. Nagyon sokan voltak, akik a pacalt elvitték ételhordókban. Nyugodtan kijelenthető, hogy az 1970-80-as években a dunapataji pacal számított a legkeresettebb ételnek Dunapatajon, de a szűkebb környéken is. Gyimesi Dömötör számítása szerint az 1956-tól 1982-ig tartó időszak alatt közel 80 vagonnyi pacalt főztek meg. A Vendéglátók Országos Szövetsége tagjaitól ugyanakkor kemény kritika érkezett, hogy a pacal „nem vendéglőbe való” étel. De Gyimesi Józsefet a pataji pacal iránti kereslet nagyban igazolta. Ezáltal az is kijelenthető, hogy a pacalpörköltet, mint ételt, a hazai vendéglátásában Gyimesi József honosította meg.
Később Gyimesi József Dunapatajon az Ordasi úti vendéglőben is dolgozott, majd 1976-ban saját lakásukon saját vendéglőt nyitott. Természetesen a fő fogás mindvégig a pacal maradt. A vendéglő és a Gyimesi József által főzött dunapataji pacal ismertsége erre az időszakra már országos hírű lett. Gyimesi József és felesége vendéglőjében politikusok, híres emberek, nagynevű muzsikusok, újságírók is megfordultak, közöttük Bessenyei Ferenc, Tolnai Klári stb. Az olimpiai bajnok Papp Lászlónak ez idő tájt nyaralója volt Szeliden, és gyakran belátogatott a mise után Gyimesiékhez pacalt enni, ahol mindig zóna adagot kért – abból viszont hármat megevett. Felesége nem szerette a pacalt, de miután egy alkalommal csak szaftot raktak elé kenyérrel, megette, ezután már jóízűen fogyasztott teljes adagokat is. Papp Lászlóval tartott több alkalommal az olimpikon híres edzője Adler Zsigmond is.
A pacal alapanyot Gyimesi József székesfehérvári, majd pécsi vágóhídról szerezte be. Mindig nagyon kényesen ügyelt az alapanyagok minőségére. Kizárólag jó minőségű pacallal dolgozott, amiből próbafőzéseket készített. A paprikát kezdetben az ÁFÉSZ-en keresztül Kalocsáról szerezte be, majd főként Dunapatajról, illetve Bátyáról vásárolt. Hagymát a helybeli termelőszövetkezetektől vásárolta. Gyimesi József tudta, hogy az alapanyagokon, a főzéskor pedig a pacal abálásán nagyon sok minden múlik, ezért erre különös gondot fordított. A 70-es években kezdődött a pacal főzése a házaknál is. Gyimesi Józsefhez is jöttek kisebb mennyiségű nyers pacalt kérni. A kimaradt, meg nem főzött készletből adott nyers pacalt is adott el kisebb mennyiségben. Dunapatajon a pacalpörkölthöz krumplit főztek és hagyományosan ma is azzal kínálják. Krumplival kiadósabb – tartják Patajon, azonban Gyimesi József vendéglőjében csak kenyeret kínáltak a 35-40 dkg-os pacaladagok mellé. (Érdekeség, hogy míg az 1950-60-as években 5 Forint 30 fillér volt egy adag pacal, addig a vendéglő bezárásakor, 1991-ben 37 Forint 50 fillér volt egy adag Gyimesi-féle pacalpörkölt.) A dunapataji pacal hozzávalói és elkészítése Gyimesi József szerint. Hozzávalók: 1. víz; 2. jó minőségű, nem vékony, nem kilúgozott, szalmasárga pacal; 3. minőségi őrölt paprika; 4. öreg hagyma; 5. kiváló minőségű zsír. Gyimesi József az elkészítéskor döntő fontosságúnak tartotta a különböző összetevők megfelelő időben való hozzáadását.
